Dávid Zambiából – XII. blogbejegyzés

Zambiai főzőklubbot indítottunk! Próbálta már valaki cukorral a nokedlit? Hatalmas pacsi mindenkinek! Közel 8 hete vagyunk Zambiában, és bár korábbról is büszkélkedhetünk apróbb sikerekkel, azonban a mai nap margójára nem csak egy olyan esemény megvalósítását firkálhatjuk fel, mint hogy megtanítottuk az egyik helyi közösség "Fiatal Anyukák Csoportjának", hogy hogyan kell nokedlit szaggatni és lekvárt főzni, hanem közelebb kerültünk ismét egy lépéssel az önfenntarthatóbb élet irányába.

Két héttel ezelőtt azt a feladatot kaptuk, hogy a közös csoportos találkozók keretein belül a fiatal anyukákkal karonöltve új és kreatív ötletekkel álljunk elő arra, hogy miként lehetne bevételre szert tenni egy olyan szegény régióban, mint Mapolo, ahol mi is dolgozunk!?

Pár órányi közös agyalás után arra jutottunk, hogy miért ne lehetne a főzésből profitálni? Mindenkinek szüksége lesz és van is az ételre, és ha jól informált vagyok, jelenleg nem ismerünk egy olyan élő embert sem, aki leszokott volna az evésről. Szóval miért is ne lehetne ezzel próbálkozni?...és a helyzet az, hogy a Magyar konyha kemeríthetetlen az ehhez hasonló ötleteket terén... Szóval miért ne lehetne olyan egyedi, különleges dolgot tanítani nekik, ami akár az egész város számára is újdonság lehet?

Szóval... ebből az apróból jött a gondolat, hogy hozunk egy kis magyarságot a zambiai receptlistába - egy olyan kaját ami könnyen, olcsón és gyorsan elkészíthető. Így esett a választás a nokedlire. Liszt, tojás, só, víz és két kanál a "szaggatáshoz". Ennyire baromi egyszerű!

 Mindamellett, hogy laktató és finom, az olcsón előállítható ételek közé tartozik Zambiában - az utóbbi egy nagyon fontos szempont volt a választásnál, mivel a legtöbb ember az országban átlagosan napi 2-5 dollárból él és étkezik. A nokedli viszont szerencsére bőven 3-4 dollár alatti költségből elkészíthető, ráadásul hatalmas mennyiségben. 

Nálunk Kitti a mestere az ilyesminek, így a mai napon ő volt a séf. Miután elmagyaráztuk és megmutattuk az alapokat, a fiatal anyukák sorra kipróbálták a frissen szerzett tudást a gyakorlatban is. Jó nagy kövér darabok is kerültek a forróvízbe... nagyapám már biztos az asztalt felborította volna ezért, de ő most nem volt itt... így az asztal is maradt a helyén!

Miután mindenki kitanulta a nokedli szaggatás fortélyait, minden egyes hölgyeményt IGAZI ASSZONNYÁ nyilvánítottunk! Legalábbis a Magyar hagyományörzők nevében mindenképp... mert ugye egy asszony akkor asszony, ha tud nokedlit szaggatni... Kipróbáltuk egyébként a "cukros-nokedlit" is, ami annyiból állt, hogy só helyett cukrot adtunk a keveréshez. Én azt hiszem maradok inkább a sós verziónál...

Aki ezek nem kívánja tovább olvasni a kalandjaimat, tekintettel arra, hogy "megöltünk" egy igazi Magyar ételt, azt megfogom érteni. Ezúton kérek őszinte elnézést minden nokedli kedvelőtől...Az ötlet egyébként úgy jött, hogy a helyiek nagyon csipázzák az édes dolgokat... úgy értem, a furcsa édes dolgokat, mint pl.: édes kenyér, édes sültkrumpli és ehhez hasonló dolgok. A visszajelzések alapján egyébként mindenkinek bejött.

Az akció végén a jelenleg szezonális gyümölcsből, a Guavából készítettünk lekvárt. Annyira jól sikerült, hogy még melegen elfogyott... nem bírtak várni... Meleg lekvár? Hm..

Utógondolatok:

A legfontosabbnak azt tartottuk, hogy használható gyakorlati tudást adjunk a fiatal anyukák számára. Mindezt úgy, hogy a jövőben lehetőleg jövedelmező legyen. A végtermékeket, mint például a lekvár, akár több célra is felhasználható: saját fogyasztásra valamint eladásra is. Ndolában, a városban ahol mi lakunk, egyelőre még senkivel nem találkoztunk aki ismerné a lekvárkészítés lépéseit, és nem is igazán hallott erről senki - emiatt ez újdonságnak és különlegességnek számíthat - az egyedit és újat pedig kivétel nélkül minden ember szereti.

Ismét egy lépéssel közelebb kerültünk az önfenntarthatóbb élet irányába.

A receptekért keressétek Kittit!

~ Márciusi történések