Dávid Zambiából – XIII. blogbejegyzés

Baromira szeretek piacra járni és ennek nyomós okai vannak. A piac hangulata mindig jó. A zöldségek és gyümölcsök terén széles és minőségi a választék. Finom és olcsó a helyben sütött hurka és kolbász (jó sok mustárral természetesen). Na és mindamellett, hogy lehet alkudozni az árusokkal, a legtöbb esetben tisztában vagyok azzal, hogy a pénzemmel a helyi kis és nagytermelőket támogatom.

Itt Zambiában szerencsére rengeteg piac van. Eszméletlen sok ember árulja a saját megtermelt vagy másoktól felvásárolt dolgait. Hasonló egy hazai piachoz, viszont hangosabb, pörgősebb rendezetlenebb és koszosabb - de talán pont ez teszi nagyon különlegessé az itteni piackultúrát. 

2 hónapnyi tapasztalattal azért kijelenthetjük, hogy nagyjából tudjuk mi-mennyibe kerül. Ha nem bevásárlóközpontban költjük a pénzt, akkor általában nekünk minden dupla annyiba kerül(ne) mivel egy pár árnyalattal világosabbak vagyunk, de minimum 25%-kal drágább. Nem stresszülünk ezen, már az elején felkészítettek erre minket. Sikerült azonban az elmúlt hetek során elég jó bizalmi barátságokat kiépíteni egy pár helyi árussal, így most már a 8. hét körül azt mondhatjuk, hogy mi is zambiai áron vesszük a dolgokat, ami nagy szó! Sőt... számunkra egyenes siker... Hát nem király? Dehogynem.

Itt egyébként a paradicsomnak paradicsom íze van. A sárgarépa sárgarépa. Az uborka pedig uborka. Nincs semminek víz íze és kifakult színe. Nincsenek "katona-gyümölcsök és zöldségek". Itt mindegyik példány teljes eltérően néz ki és néha magában finomabb enni, mint valamihez...

~ Márciusi történések