Dávid Zambiából – XIV. blogbejegyzés

Arnold Barátom. Arnold a DAPP szervezet egyik sofőrje és egyben kollégája is. Többek közt ő volt az egyik sofőr, aki az érkezésünk napján azzal volt megbízva, hogy vigyázzon a csapatunkra és juttasson el a reptértől a szállásunkig. 

Az első találkozásunk óta kölcsönös és megmagyarázhatatlan szimpátiát és bizalmat érzünk egymás iránt. Nem is kellett sok, hogy összebarátkozzunk - pár nap és már rizsáztuk is egymásnak a saját tapasztalatainkat az életről.

Arnold soha nem járt még Európában. Az általam mesélt dolgok alapján nagyon érdekesnek találja Magyarországot, valamint szeretne többet látni az országból és megismerni a kultúránkat. Említést tettem neki a híres Magyar konyháról is, ami baromira tetszett neki. Ne aggódjon senki! Nem felejtettem ki a pálinkát sem! 

Megígértem Arnoldnak, hogy amint befejeztem a programomat és kicsit összekaptam magam, mindenképp meghívom a mi kis hazánkba, Magyarországra, hogy egy pár hétig élvezhesse az igazi Magyar vendégszeretetet.

~ Márciusi történések