Dávid Zambiából – XVII. blogbejegyzés
A képen látható srácot Nelson-nak hívják. De mi csak mogyorós-csávónak becézzük. Körülbelül 1 hónappal ezelőtt haverkodtunk össze, amikor a belvárosban odajött hozzánk és pörköltmogyorót próbált nekünk eladni. Nem igazán szeretünk az ilyenfajta árusoktól vásárolni, mert a legtöbb esetben 2x de néha előfordul, hogy 3x annyit fizetünk egy-egy dologért. De a helyzet az, hogy ez a gyerek őszintének tűnt, kellemes és megnyerő mosollyal.
Szóval, belementünk és vettünk is tőle 10 csomaggal. Majd nagy szemekkel és elfogyhatatlannak tűnő örömmel megköszönte és adott érte +2 kisebb zacskót is ajándékba. Tök jó volt látni, hogy mennyire örült ennek a kis számunkra kevésnek tűnő összegnek.
Szóval... ez a mogyoró üt mindenféle nasit meg bolti lóf*szt. Életemben nem ettem még ennyire jó mogyorót! Nincs túltoltva semmiféle fűszeres szaranyaggal. Sütőben pörkölt, kellemes sózott és baromi ropogós: INNEN! HELYI FÖLDRŐL! A képen látható, hogy ilyen nagyon picike kis zacskókban (kb. 70-80 gramm) árulja. Egy zacskó 2 zambiai kwachába kerül (34 forint). Persze, ez a 34 forint nem tűnhet soknak nekünk, sőt... biztos vagyok abban is, hogy a legtöbb háztartásban mindenkinek megtalálható a hűtő tetején egy pohárban, vagy a kanapé alatt, felett, mellett valamint a fürdőben is jó pár helyen szétszórva. Itt viszont kb. annyit ér, mint Magyarországon 300-400 forint manapság.
Nelson-al találkoztunk még egy pár alkalommal a városban. Egyszer volt is, hogy felkutattuk a híres "Nelson-mogyorókért" a fél várost. Akármikor találkoztunk a mogyorós-csávóval, mindig vettünk tőle 10-20 vagy 30 csomaggal. Aztán egy ideig csend lett. Elteltünk mogyoróval.
Majd 2 nappal ezelőtt ismét találkoztunk barátunkkal az egyik buszpályaudvaron, teljesen véletlenül. Már messziről észrevett minket és rohant is felénk, hogy vegyünk tőle mogyorót. Eltelt az utolsó találkozásunk óta 1 vagy 2 hét, szóval már ismét jelentkeztek nálunk a mogyoró-függőség tünetei... szóval persze, hogy nem hagytuk ki.
Aztán jött a gondolat a fejembe... oké, hogy árul, de mégis, hogyan és miből van a tőke? Úgyhogy leültünk beszélgetni egy pár percet.Szóval Nelson az Ndola-városban található Chipulukusu közösségben él az anyukájával. Anyuka az aki minden este és sokszor délelőtt is pörköli a mogyorókat (a technikája titkos), Nelson pedig az értékesítő, aki járja délelőttől estig a várost és a sikeresebb napokon eladja az összes terméket - ezt a kört minden nap megcsinálja, kivéve ha nagyon esik az eső.
A bevételből kb. annyira megy, hogy kajázzanak a hónapba és megforgassák a mogyoróból bejött összeget. Ez a srác imádja ezt csinálni és örül annak ha a hozzánk hasonló vevők mosolyogva távoznak a vásárlást követően.
Nelson álma, hogy sikeres kereskedő legyen belőle egy napon. Nem csak mogyorót akar árulni, hanem rengeteg más dologgal is szeretne foglalkozni. Már van egy kis megtakarított pénze.
Aprajával, de halad előre....és a sztorit itt be is fejezem!
Most pedig mindenkinek meghagyom a lehetőséget arra, hogy elmélyedjen, elgondolkozzon Nelson, a mogyorós-csávó történetén.
~ Április történések
