Dávid Zambiából – II. blogbejegyzés

Most, hogy Péterrel közösen "megjártuk" a hideg Antarktiszt, utazzunk egy kicsit melegebb éghajlatra, mondjuk egészen Zambiáig! Üdvözlünk Zambiában, Ndola városban! Ezt a bejegyzést egy picit korábbra ígértem, de mentségemre legyen, hogy baromi nehéz felvenni a itteni életformát a helyiekkel - és nem azért, mert pörögnek, hanem mert totálisan másak a körülmények - erről később, majd bővebben írok még!

Na pacsi mindenkinek egyébként! Itt is vagyunk az első fotóval, egyenes Zambiából, ahogy ígértem. 

Szóval... miután sikeresen letudtuk a több, mint 30+ órás busz, autó és repülőutat egy etiópiai átszállást követően megérkeztünk mind a nyolcan Ndola-városba. A kötelező papírmunkák, átvizsgálások és vízumpecsét után kikavarodtunk a Ferihegy nagyságú reptérről és már vártak is minket a DAPP (a szervezet akivel közösen együttműködünk) emberei.

Miután beszálltunk azokba az igazi Szafaris terepjárókba, egyből a szállásunk felé vettük az irányt, ami kb. 25 percnyire van a reptértől... és akkor útközben intravénásan kaptuk is az igazi Zambiát; Iszonyat mennyiségű ember, mindenhol őrülten "pörgős" élet, boltok és helyi kereskedő mindenféle, vörös homok, bazi meleg, gyönyörű természet, hatalmas kaktuszok és pálmák, kosarat a fejükön cipelő asszonyok, mangó, avokádó, licsi, gránátalma és banánfák mindenhol, na és persze szegénység. 

A szálláshelyünkön nagyon meleg fogadtatásban volt részünk. A bemutatkozást követően kiosztották a szobáinkat, majd ebéd és mindenki mehetett pihenni. A csapatunk 3 tagjáért még délután megérkeztek a DNS Iskola (Nemzetközi Tanárképző Főiskola) emberei - majd még aznap elindultak Mkushi város (a Főiskola székhelye) irányába, hogy hamarosan megkezdhessék a projektjük alapjainak kiépítését.

A közel 12 órás alvást követően (Ah, baromi jól esett mindenkinek) kaptunk egy finom reggelit, majd gyors elkészülés és irány a DAPP NHQ (National Headquarters) - lényegében a zambiai DAPP Szervezet Országos Központi eligazítóirodája - röviden; ez lesz a munkahelyünk a 6 hónapig. Itt megismerkedtünk a szervezet és a különböző jelenleg futó projektek vezetőivel, majd miután megpróbáltuk megjegyezni egymás neveit (a miénket persze nekik sokkal könnyebb volt) körbevezettek az egész területen, megtudtuk mi hol található, és mindeközben újabb 60 névvel gazdagítottuk az addigra már amúgy is megtelt memóriánkat.

Miután végeztünk mindennel, megkóstolhattuk az első igazi helyi kaják egyikét a Nshimát (lényegében gríz egy kicsit másképp) és a Chiwawát (a tök levele paradicsomos és hagymás alapban megfőzve). Meglepően finom volt! Én húspárti vagyok, de ez baromira ízlett (azóta már többször is ettem amúgy, annyira...) Délután a maradék két csapattársunk is levált tőlünk és elindultak Chibombo város irányába, ahol ők is megkezdhetik a választott projektjük alapjainak kiépítését.

A délutánunkat pihenő időként kiáltották ki, ennek persze nagyon örültünk... hiába a több órás alvás éjszaka, még mindig nagyon fáradtak voltunk a hosszú út miatt...Azonban mielőtt hazamentünk volna aludni, elmentünk élelmiszert vásárolni a belvárosba pár helyi barátunkkal, akikkel együtt fogunk dolgozni a projektben...és hát persze, hogy történt egyesmás, de ezt a sztorit a legközelebbi bejegyzésre tartogatom!

Hamarosan találkozunk!