Dávid Zambiából – XXIII. blogbejegyzés
A képen látható sráccal Lusakában ismerkedtünk meg három héttel ezelőtt – jobb lett volna ha más körülmények találkozunk először, de bizonyára ennek a sztorinak is megvolt a maga miértje és oka.
Szóval... épp a szállásunk irányába sétáltunk a belvárosból egy viszonylag csendes, külvárosi környéken. Messziről lettünk figyelmesek arra, hogy valamiféle állat vergődik a földön. Először azt hittük, hogy megsebesült, elütötte egy autós vagy valami hasonló... aztán pár másodperccel később Kitti egyértelműen jelezte, hogy az ott egy ember.
Szerencsénkre épp 5 méterrel arrébb volt egy helyi biztonságiőr az egyik kapubejárónál. Szóltunk neki a helyzetről, majd mindannyian futottunk az emberünk irányába.A csapatunk egészségügyisei Kitti és Helena remekül szerepeltek. Egyből észrevették, hogy ez egy epilepsziás roham. Közben egy helyi nő is megállt autóval. A biztonsági emberünk tört egy botot a fáról majd kitámasztotta a srác száját, nehogy elharapja a nyelvét, vagy ami még rosszabb, megfulladjon. Majd szakszerűen az oldalára fektették a srácot... közben egy pár emberkével összeszólalkoztunk, hogy fotózkodás és bámulás helyett a mentőt hívják. Végül ez szerencsére elmaradt, mert az emberünk magához tért.
A CICD-nél mindannyian kaptunk elsősegélyoktatást és viszonylag frissek voltak a tanultak is, azonban a profi, gyors és szakszerű ellátás a két lány érdeme. Igyekezett azonban mindenki egyénileg és csapatszinten is kivenni a részét a kötelező feladatokból.
A későbbiekben kiderült az emberünkről, hogy gyógyszert szed évek óta a betegségére, viszont aznap nem tudta kiváltani pénzhiány miatt (a zsebében volt mindvégig a vényköteles recept). Egy pár segítőkész helyivel közösen összedobtuk a srác gyógyszerére, majd elkísértük egy darabon.
Közben hálásan megköszönte a segítségünket. Bár nem volt mit... a legkevesebb amit tehettünk. Később telefonszámot cseréltünk és megkértük, hogy amint megvette a gyógyszert valamint hazaért, jelezzen nekünk. Megígérte, hogy így lesz! ..és pár órával később írt is nekünk WhatsApp-on (képpel illusztrálva), hogy biztonságban megérkezett az otthonába valamint a gyógyszer is megvan az elkövetkezendő 3 hónapra.
Nagyon jó volt látni ebben a szituációban a csapatunkat, hogy gondolkodás nélkül, a józan paraszt észt és érzéseket követve összetudtunk dolgozni; nem csak a projektben, nem csak a kirándulás szervezésében, hanem az életmentésben is.
Örülök, hogy ilyen emberek a barátaim.
Szép munka volt lányok, büszke vagyok rátok!
