Dávid Zambiából – XXVII. blogbejegyzés

Emanuel (14 éves) naponta több kilométert sétál, a fotón (mögöttük) lévő zsákkal, amiben PET-palackok, drótok, lemezdarabok és egyéb fémhulladékok vannak. Ezeket az anyagokat az utcáról gyűjti össze, majd eladja a megfelelő embereknek (nehezen találni vásárlót) akik ebből szintén profitot csinálnak. A fémeket, drótok és lemezdarabokat építkezéseket tudja értékesíteni, már ha tudja... és persze azt is fillérekért teszi.

A PET-palack egy kicsit trükkösebb:

10 db (jó állapotban lévő) PET-palack ára 1-2 db zambiai kwacha (20-40 forint). Az új palacktulajdonos ezeket alaposan átmossa és fertőtleníti, majd iható csapvízzel megtölti és darabját 2 kwacháért továbbadja, ami 10 db vízzel töltött palack esetén már 20 kwachát jelent (körülbelül 380 forint). 

...és hogy miért nem csinálja így akkor Emanuel? Merülhet fel a kérdés jogosan. Azért, mert egyrészt ahonnan ő jött, ott nem található tiszta és iható víz, másrészt pedig a fertőtlenítéshez szükséges eszközök megvásárlása meghaladná a palackokon keresett profitét. 

Az első dolog ami eszembe jutott a történet hallatán, hogy baz*meg... nálunk otthon a csapból folyik a tiszta és iható víz.