Dávid Zambiából – XXXI. blogbejegyzés
Kátyújavítás napi fél dollárért? A srácot közvetlenül nem ismerem, látásból annál inkább. Van itt Zambiában egy úgynevezett Busfare szolgáltatás, amely hasonlóképp működik, mint a Taxi, csak sokkal olcsóbb. A különbség a kettő között az, hogy a taxisok A-ból B-be szállítanak egy bizonyos összegért cserébe plusz privátban utazhatsz (akár egyedül is), míg a Busfare sofőrök szintén A-ból B-be visznek más utasokkal együtt azonban sokkal kevesebbért. A taxik mindemellett nagyon jó kondíciókkal vannak ellátva, a busfare pedig az ellenkezője:
Régi, lepusztult autók. A legtöbbnek már az autótemetőben lenne a helye. Némelyik kocsi eltört lengéscsillapítóval közlekedik vagy épp kirohadt totálisan az alja, ahol tényleg ki lehet látni menet közben. A csomagtartó fel-le csapódik a kátyúkban mert fullra törött, az ajtók nem működnek (már ha vannak), és így tovább.
Véleményem szerint baromira vicces ezzel utazni. Én kifejezetten szeretem, és nem csak azért mert olcsó, hanem leginkább azért, mert a legtöbb sofőr hatalmas forma és nagyon jó fej, valamint mi mindig összehaverkodunk az összes utassal.
Na de, hogy kapcsolódik ide a képen látható srác?
Ezek a busfarek mindemellett, hogy ennyire brutálisan leharcoltak, nagyon durván szétszedik az aszfaltot is. Ezek az autók kis távon közlekednek (maximum 15 km), viszont ezt megteszik naponta akár 150-szer is (nem túloztam). Ennek hosszútávú eredménye, hogy az út minőségét nagyon durván szétroncsolja.
A képen látható srác pedig ebből él... pontosabban: megpróbál!
Reggel felkel, fogja a kis ásóját, kimegy a szétbombázott területre, majd homokkal és kaviccsal próbálja az autók által okozott károkat kijavítani napi fél dollárér. Amikor először mondta, hogy mennyiért dolgozik, azt hittem túloz... Aztán egy nap épp ezen az úton haladtunk el egy Busfare-el és a sofőrünk adott a srácnak 2 zambiai kwachát (kb. 24 forintot).
Szóval megkérdeztem, hogy a kátyújavító fickó mennyiért és hogyan dolgozik. Jött a válasz: ezek a kátyújavító srácok önkéntesek, azért csinálják ezt a melót mert valószínűleg máshol nem kapnak munkát, így megpróbálnak minél kreatívabbak és leleményesebbek lenni pénzkeresés szempontjából.
Szóval... akkor kap "fizetést" a kátyújavító, ha a sofőrünkhöz hasonló emberek adakoznak - ezzel kifejezve a hálát és a köszönetet a munkáért. Igen, ezt nevezik szégyenpénznek... de ez talán még annak is kevés...Ha pedig nincsenek jó fej és adakozó kedvű sofőrök, akkor a nap mínuszos. 8 óra meló a semmiért. Másnap pedig kezdődhet előröl.
Mi amióta Zambiában vagyunk, ezt a srácot nem volt nap, hogy ne láttam volna kint dolgozni.
