Dávid Zambiából – VII. blogbejegyzés
Mangó helyett most gyereközön! Pacsi nektek! Itt vagyok ismét egy újabb blog-bejegyzéssel Zambiából, pontosabban az Ndola városban található Kawama közösségből. Miután pénteken és szombaton kipihentünk a múltheti fáradalmakat, a vasárnapunk délelőttje városlátogatással a délután pedig kinti sütögetéssel telt (jó kis grillcsirke), szerencsére jó időben. A város feltérképezése közben egyébként rengeteg fényképeket lőttünk az itteni életről, természetről, kajákról és egy-két állatról is amiket sikerült óvatos megközelítve lekapni – ezeket a fotókat a napokban közzéteszem majd.
A hétvégét követően, hétfőn pedig kezdődhetett az, amiért valójában ide jöttünk: a gyakorlati terepmunka. Nem vagyok egy lusta ember, és aki követi ezeket a rövid összefoglaló posztokat az elejétől, az tudhatja azt is, hogy igencsak sokat bringáztam egy pár hónappal ezelőtt... szóval van valamiféle állóképességem is.
NA DE KÖNYÖRGÖM! A helyiekhez képest úgy érzem magam, mint egy darab kóró a Dunában, ami hónapok óta csak sorvad... Egész héten közösségből közösségbe sétáltunk, hogy új "Fiatal Klubbokat" alakítsunk ki és ösztönözzük a helyi tinédzsereket, fiatal anyukákat a csatlakozásra. A projekt célja pedig, hogy a klubhoz csatlakozókat oktassuk -és elősegítsük az önfenntartható és hatékonyabb élet irányába.
A megmozdulás szuper jó volt, baromira élveztük mindhárman, de napi 10-15 km séta... egyik este sem kellett könyörögnünk az álomért. Az izomláz, leégés és egyebek pedig csak a ráadás volt. Nem panaszkodhatunk egyébként, hisz bőven kárpótolt minket az igazi zambiai melegszívű fogadtatás a közösségen belül. Ennyi tisztaszívű embert még életemben nem láttam egy helyen.
Képzeljetek el egy utcát amin sétáltok, senkit nem ismertek és mindenki köszön, integet vagy épp üdvözöl. A gyerekek rohannak hozzád, megfogják a kezed, hogy sétálj velük, ugrálnak rád és kísérnek mindenhová. Baromi jó érzés amikor ennyi önzetlenül szerető emberke vesz körül. Nem vagyok egy táncmester, de annyira elengedtem magam a remek hangulatban, hogy valamiféle afrikai hip-hop zenére jobban toltuk, mint Rostás Szabika a Kis Grófó esküvőjén.
Szóval a gyereközön feltöltötte bőven a szívünket, és még jobban tudatosította bennünk azt az érzést, hogy jó helyen vagyunk, jó emberekkel körülvéve és a MI kötelességünk az, hogy használható tudást adjunk ezeknek az embereknek, hogy jó körülmények között élhessenek tovább és a jövőben mások is osztozhassanak azokból az élményekből és zambiai kultúrából amiben nekünk volt részünk ezen a héten.
~ Februári történések
